AQUINCUM - Budapest - 2. rész Megtekinthető római emlékek Aquincum polgárvárosa Bár a római kor négy évszázada alatt a polgári városrész településszerkezete, kiterjedése folyamatosan változott, jellegzetes építészeti elemei - a vízvezeték pillérek, az amfiteátrum és a városfal négyszöge - mindvégig a felszínen nyomon követhetők voltak, s a mai városképnek is meghatározó elemei maradtak. Az aquincumi polgárváros kb. egyharmadát mutatja be a múzeum körül elterülő régészeti park. A jelenleg látható alaprajzok zömmel a 2-3. század fordulójának állapotát tükrözik. Az észak-déli és a kelet-nyugati főútvonalak kereszteződésénél található a város fóruma, amelynek viszonylag kis mérete a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez igazodott. A fórum körzetéhez tartozott a császárkultusz szentélye, a basilica, a nagy közfürdő és a tabernasor. A főúttól távolabb, a város délkeleti és északi részében kézműves lakások, műhelyek (kelmefestő, bronzöntő) helyezkedtek el. A zajos főútvonalaktól távolabb jómódú polgárok, városi tisztségviselők díszes lakóházai épültek, házszentéllyel, magánfürdővel. A várost ipari övezet vette körül. A főútvonalak és a Duna viziútja mentén fazekas üzemek működtek. A 3. századtól kezdődően a dunai összeköttetést jelentő kelet-nyugati főút egyre forgalmasabbá vált, mutatva az egyre növekvő kereskedelmet. Ekkor épült a húspiac (macellum) is. A korábbi lazább szerkezetű beépítést egy sűrűbb, nagyobb népsűrűségre utaló beépítettség váltotta fel. A 4. században a védműveken végrehajtott nagyobb és a lakóépületek egyikén-másikán elvégzett kisebb javítások mellett egy ókeresztény bazilika volt szinte az egyetlen új építmény, amellyel a polgárváros rendelkezett. Polgárvárosi amfiteátrum A 2. század közepén már működő építményt a 3. század folyamán többször felújították. Szerkezete alapján a szinte köralaprajzú, 86,5 x 75,5m tengelyméretű épület a földamfiteátrumok körébe sorolható. Ennél a típusnál a lelátást biztosító rézsűt két gyűrűfal közé döngölt földből alakították ki. Erre kerültek a lelátó kőpadjai, melyek közül néhányba a páholy egykori tulajdonosának nevét is belevésték. A részben fedett lelátókra külső rámpán juthatott a mintegy 6-7000 főnyi közönség, s innen szemlélhette az arénában folyó küzdelmet. Az arénát, melybe a kelet-nyugati tengelyben kialakított két kapun lehetett bejutni, 3 méter magas pódiumfal vette körbe. Az amfiteátrumban különféle sportversenyeket és állathajszákkal vegyes gladiátorküzdelmeket rendeztek. Mivel ennek az épületnek volt a városban a legnagyobb befogadóképessége, komolyabb jelentőségű közügyekhez is használták. Itt tartották a politikai gyűléseket, a városi ünnepségeket, a császár látogatása alkalmával sorra kerülő beszédeket. Az amfiteátrum mellett emelkedett a gladiátor-laktanya, ahol a népszerű küzdelmek bajvívóit képezték ki és gyakorlatoztatták. Kőkerítéssel határolt udvarát és a térség közepén álló tornyát ma föld fedi. A nyugati kapu déli oldalán az amfiteátrumi játékok istennőjének, Nemesisnek állítottak szentélyt. A szentély feltárása során innen került elő az istennő szobrocskájának töredéke, valamint több feliratos oltárkő. Vízvezeték - Aquaeductus A vízvezeték rendszer kiindulópontja egy, a nympháknak szentelt liget volt, ahol a felszínre törő források (eddig 14 forrást ismerünk) fölé cölöpökön álló kútházakat emeltek a 2. század elején. A forrásvizet terrakotta edényekben fogták fel és kivezető csatornákon keresztül medencékbe juttatták. A területről származó oltárkövek tanúskodnak a vizet fakasztó, gyógyító és oltalmazó istenségeknek bemutatott áldozatokról. A forrásokból összegyűjtött vizet boltívekkel összekötött, pilléreken nyugvó föld feletti vízvezető rendszerbe nyomták, ahol a rendszer enyhe lejtése biztosította a folyamatos áramlást. A vízvezeték déli irányban a polgárváros északi kapuja mellett lépett a városba, s a városon belüli több mint 200 méteres szakasz után a déli városfalat átlépve vezetett tovább a katonaváros irányába. A mintegy 5 km hosszú aquaeductus kb. 1-2 fokos lejtéssel szállította a vizet. A vízvétel a különböző szakaszokon a vízvezeték mellé épült elosztó és tárolótartályokból történhetett. A vízvezeték működtetése szervezett hátteret igényelt, ezért a római uralom felbomlásával együtt, a 4. század végétől a vízvezeték rendszeres működése megszűnt. Középkori forrásokban, oklevelekben még említik, metszeteken ábrázolják. A pillérek maradványai az Aquncumi Múzeumtól északra lévő parkban láthatók, az aquaeductus helyreállított szakasza a Szentendrei út K-i felén Aquincum és Kaszásdűlő között tekinthető meg. Keleti táborkapu - Porta praetoria A porta praetoria ma ismert formájában a 3. század második felében épült. A háromnyílású kapuépítményt kétoldalt egy-egy emeletes, köralapozású, nyolcszögletű torony fogta közre. A boltozott átjárók közül a középső a kocsiforgalom, a két szélső a gyalogosok számára készült. Az északi átjáró boltívét a megmaradt faragott kövek alapján rekonstruálták s alakos zárókövét is visszaépítették. A kivezető kocsiút közepén mészkőlapokkal fedett szennyvízcsatorna vezetett a Duna felé. A porta praetoria felől lehetett megközelíteni a Dunán átvezető hidat, amely a legiotábor és a pesti oldalon levő Transaquincum nevű hídfőállás között teremtett összeköttetést. A kapu maradványai a Kórház utca 7. sz. előtti romkertben tekinthetők meg. Északi városfal és városkapu Az északi kapunál lévő városfalrészlet és a városfalat kísérő vizesárok ill. a városfalat e ponton keresztező vízvezeték csatornája megtekinthető. A kaputornyok erős alapjára épült a későközépkorban egy lőpormalom, melynek falai közt nyílt meg 1888-ban az aquincumi ásatások leleteiből összeállított helyszíni kiállítás. A kaputornyok maradványai jelenleg nem láthatók. Déli táborkapu - Porta principalis dextra A kapun bevezető oszlopsorral szegélyezett út, a via principalis, a tábor észak-déli főútja, a tábor központi épületéhez, a principiához vezetett. Két oldaláról taberna-k (boltsor) nyíltak. A tabernasor mögött a legio 1. corhors-ának a laktanyái állottak, keleti oldalán pedig a táborparancsnok helyettesének, a senatori rangú tribunus laticlaviusnak a lakóháza. A déli táborfal helyreállított szakasza és a déli táborkapu rekonstruált maradványai a Flórián téri aluljáró délnyugati kijáratánál kialakított romkertben tekinthetők meg. A legiotábor fürdője - Thermae Maiores Az aquincumi legio fürdőjét ma már csaknem teljes mértékben ismerjük. A tábor két főútjának kereszteződésében állott a monumentális, 120 x 140 m-es épület. Főbejáratai is e főutcákról nyíltak. Az épületet a 2. században emelték, majd többször átépítették. Latin elnevezését is egy Kr.u. 268-ból származó újjáépítési feliratról ismerjük. Tornacsarnok (palaestra), hideg, langyos és forró vizű medencék, fürdőkádak, izzasztókamra és tágas, padlófűtéssel ellátott termek szolgálták a katonák felfrissülését. Itt bőséges lehetőségük nyílt a testgyakorlásra, és a tisztálkodásra. A Thermae Maiores romjai az aluljáróból nyíló Fürdő Múzeumban tekinthetők meg. Kaszárnya és szentély romjai A Vöröskereszt utcában végzett feltárások során néhány háló - és fegyverkamra valamint az oszlopos veranda és út részletei kerültek elő. Az épületet a 2. században építették, többször renoválták, majd a 4. században alapvetően átalakították. A későrómai legiotábor megépülte után az egykori kaszárnyák fölé apszisos záródású csarnoképületet emeltek, amely minden bizonnyal középület - esetleg szentély - lehetett. Az épület fölé a 13. században ferences templom és kolostor épült. Az itt talált római oszlopfő másolata hívja fel a járókelők figyelmét a romokra. Hercules villa Az épület központi magja a 2. század első felében épülhetett. A 3. század elején, amikor valószínűleg a hivatalos reprezentáció nagy része is átkerült a katonaváros "tiszti házaiba", az épületet kibővítették, padlófűtéssel látták el, a padlókat mozaikkal burkolták. Három egymásba nyíló lakószobában a mozaikpadlók egy része beszakadt a szobák alatt húzódó fűtőcsatornába. A két délebbi helyiségben csak a helyi, pannoniai műhelyben készült geometrikus díszítésű keretmotívum részletei maradtak meg, a harmadikban viszont épen maradt a középmező - embléma - nagyobbik fele, mely Héraklész és Nesszosz kentaur párviadalát ábrázolja. Ez az embléma valószínűleg egy alexandriai mozaikműhely alkotása, és nem csak Aquincumban, de egész Pannoniában eddig az egyetlen import darab. A tablinum padlója vidám, mámoros dionysosi thiasost jelenített meg, az épen maradt részleten Amor kínálja szőlőfürttel a felé tartó nősténytigrist. A különálló fürdőépületet itt is mozaikkal ékesítették. Majdnem épen maradt meg az apodyteriumot burkoló mozaik, mely ökölvívó párt ábrázol, a győztes, izmait megfeszítve, diadalmas testtartással áll, míg kiütött ellenfele vérző fejjel már földre rogyott. A falakat freskók díszítették. Néhány jellemző motívum rekonstrukciója a tablinum védőépületében került bemutatásra. A romok fölé emelt múzeum 1967- óta látogatható. Cella trichora Táborvárosi Múzeum A 2 század elején épült és a 2-3. század folyamán többszörösen megújított épülettömb keleti fele klasszikus mintát követ, a nyugati rész valószínűleg egy fogadó - deversorium - lehetett. A kismúzeum technikai okokból átmenetileg nem látogatható. Az épületből előkerült és restaurált vadászjelenetet ábrázoló falfestmény a Budavári palota állandó kiállításán látható. Helytartói palota A fallal övezett palota magába foglalta a császári legatus (helytartó) lakhelyét, a reprezentációs termeket, a gazdasági helyiségeket és a raktárakat. A palota a canabae keleti szélén, a Kis-Duna túlsó partján emelkedik, s valószínűleg híd kötötte össze a szárazfölddel, a mai Óbudával. A feltárások során három fő építési periódust figyeltek meg. A legkorábbi épületek a 2. század elejéről származnak, amikor a későbbi császár, Hadrianus volt Alsó Pannonia első helytartója. A legnagyobb építkezések a 2. század végén és a 3. században folytak. A 3. század utolsó harmadában, a Duna vízállásának megemelkedése miatt, a palotát kénytelenek voltak elhagyni. A keleti szárnyon helyezkedtek el a reprezentációs helyiségek, középen a fogadóteremmel, melynek két oldalán szimmetrikus elrendezésben követték egymást a padlófűtéssel ellátott helyiségek. Ezen az oldalon állt a 75 m. széles, porticusos palota főhomlokzata, amelynek első emeletén egy oszlopos folyosó futott. E homlokzat saroktornyai a belső kikötőre néztek. A palota északi traktusában voltak a lakószobák és egy fürdőlétesítmény víztoronnyal. A déli traktusban voltak a kiszolgáló helyiségek és a raktárak. A belső udvar közepén volt a császárkultusz szentélye. Innen került napvilágra az a töredékes császárszobor, mely ma az Aquincumi Múzeum állandó kiállításán látható, valamint az udvar déli oldalán elhelyezkedő másik szentélyből a helytartók által állított oltárkövek. A helytartói palota pompáját nem csupán a nagyvonalú építészeti koncepciója mutatja, hanem a belső kiképzés luxusa is. Nem csak a fogadótermek voltak díszes mozaikpadozattal díszítve, hanem a helytartói lakosztály illemhelye is. A változatos falfestményekkel díszített falak belmagasságát az ásatási megfigyelések alapján 3,5 - 4 méterre rekonstruálták. A belső udvar építészeti képéhez tartozott egy vízköpő delfinnel ellátott kút és egy márvány kratér is. A kút rekonstruált, működő másolata az Aquincumi rommezőn, a kratér kiegészített másolata valamint a helytartói palota helyiségeiből kiemelt mozaikok az Aquincumi Múzeum kiállításán láthatók. Katonavárosi amfiteátrum Az Aquincumi Múzeum kőtárában lévő építési felirat szerint Antoninus Pius császár uralkodása alatt, Kr.u. 145 táján építette át kőbe a legio II Adiutrix műszaki alakulata. A lelátó külső falainak hossztengelye 131,8 m, kereszttengelye 108,4 m. Az ÉK - DNy irányú hossztengely vonalában fekszik a két főkapu. A rövidebb tengely két végpontjában egy-egy állatketrec - carcer - foglal helyet. Nemesis istennő szentélyében feliratos oltárkövek álltak. Mint a többi dunavidéki körszínház, a katonavárosi is a földamfiteátrumok csoportjába tartozik. A nézőtér az arena körül emelt földtömegen helyezkedett el. Mindössze a huszonnégy U alakú falrész és a "podiumfal" épült kőből. A 10-13 ezer néző befogadására alkalmas amfiteátrum nézőterét boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. Transaquincum Contra Aquincum Forrás: Aquincum Múzeum |
Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt. |