[x]

BRIGETIO - Szőny-Komárom - 1. rész

Brigetio kutatástörténete

A magyarországi limes-kutatás sokat köszönhet a 16-18. századi német, angol, olasz útirajzoknak és beszámolóknak, mivel a limes-út nyomvonala egyben a későbbi korszakok legfontosabb kereskedelmi-és hadiútja is volt.

A pannoniai limes északi, középső szakaszán fekvő Brigetio hatalmas rommezeje így méltán váltotta ki a közép- és újkori utazók, térképészek, mérnökök és természetesen a kincsrablók figyelmét.

A brigetiói romok egyik legkorábbi említője Mátyás király történetírója Bonfini, aki a hajdan itt volt "latin gyarmatról" írt, melynek a nevét a Lazius 1556. évi és Zündt 1567. évi térképeiről már ismerjük.

Edward Brown angol orvos európai tanulmányútja során 1669-1670-ben járt Magyarországon. Komáromban járva a vidék antik emlékei is felkeltették a figyelmét, melyekről azt írta:. ".hogy a római hadsereg sokáig létezett ezen a vidéken… és hogy a nép Apolloniának nevezte ezt a helyet."( The Roman Armies being much in this Country. …The people say, this place was formerly called Apollonia.")

Brigetio első vázlatát, a tábor és a vízvezeték még jól látható maradványait az olasz Luigi Marsigli gróf vetette papírra 1726-ban megjelentetett, a Duna menti római emlékeket leíró művében: "Komáromtól negyedórányira a Duna innenső partján Zen mezőváros előtt a földben sok üreg és nagy épületek romjai találtatnak.."

Öt Richard Pococke és Jeremiah Milles angol lelkészek követték 1737-ben, akik a tábor melletti amphiteatrumot is leírták és lerajzolták: "Kelet felé, nem túl messze Szőnytől, e között és a régi város között, hasonló régi maradványok vannak, mely az alapokból ítélve színház, vagy amphiteatrum lehetett." Ugyancsak tőlük ismert a Duna túlsó partján fekvő leányvári tábor leírása is.

Bél Mátyás Magyarország történelmi és földrajzi leírásában a régészeti maradványokról is említést tett: "rudus Commercii" alatt a polgárvárosról, "Bregetum rudus" alatt pedig a katonavárosról és a légióstáborról, továbbá a vízvezetékről írt.

A ószőnyi, almási és tatai mocsarak lecsapolását 1747-ben végző Mikoviny Sámuel császári és királyi mérnökkari őrnagy több hivatalos jelentésében is leírta, hogy "Szőny mellett egy csodálatos vár és város romjai terülnek el", valamint azt, hogy"egy bolthajtásos … két német mérföld hosszú vízvezeték, mely a tatai forrásvizeket vezette a föld alatt Brigetio városába."

Régészeti kutatásokon és felméréseken alapuló első tudományos publikációk és leírások azonban kétség kívül Rómer Flóris győri bencés tanár nevéhez fűződnek, aki az 1860-as években folytatott ásatásokat a területen: "Két ilyen padlatot ásattam ki…; az egyik egy ölnyire fekszik a mostani gyep alatt."; és aki első ízben próbálta megmenteni az itt található kőfaragványokat egy ószőnyi kőraktár létrehozásával.

Ugyancsak több régészeti megfigyelés fűződik az 1885-ben a tábor délkeleti sarkába kiserődöt építő Berkovics-Borota Milos mérnökhöz.

Az 1887-ben megalakult Komáromi Történeti és Régészeti Egylet tagjai különös figyelmet fordítottak a Szőnyben előkerült leletek összegyűjtésére és megőrzésére, valamint szükség esetén az építészeti jelenségek leírására. Több ilyen régészeti megfigyelés fűződik Gyulay Rudolf és Milch Ármin nevéhez.

Brigetio első tervszerű ásatója Paulovits István régész volt, aki 1927-től és az 1930-as években végzett feltárásokat a táborban, a tábor és a Duna között, valamint a canabaeban.

Az 1940-es években Radnóti Aladár és Barkóczi László a táborban, a katonavárosban, a polgárvárosban, valamint a kurucdombi és a Gerhát fazekastelepen dolgoztak. Az Olajgyár és lakótelepe építése során 1942-től ugyancsak ők követték figyelemmel az építkezéseket. A leletanyag és a dokumentáció egy része azonban az olajgyárat ért bombatámadás miatt megsemmisült.

Az 1950-es években több temető került feltárásra a gyár területén Barkóczi László és Bíró Endre munkássága eredményeként. Utóbbi a katonavárosban mitológiai témájú falfestményeket tárt fel 1960 és 1964 között és leletmentést végzett a polgárvárosban 1970-ben. A kurucdombi fazekastelepen 1954-ben Mócsy András, az 1980-as évek végén pedig Bíró Endre ásatott. A magtár mögötti ún. Járóka-temetőben 1969-ben Bíró Endre és Vékony Gábor tártak fel sírokat. Az 1980-as években Kissné Cseh Julianna és Petényi Sándor végeztek leletmentéseket a területen. 1990-től Számadó Emese, a komáromi Klapka György Múzeum régésze végzi a szükséges leletmentéseket. 1992-től Borhy László régész, az ELTE Régészettudományi Tanszékének docense vezetésével és a tanszék hallgatóinak részvételével folynak ásatások Brigetio egyetlen szabadon fekvő területén, a szőnyi Vásártéren.

Brigetio története

Komárom/Szőny római kori elődjének, a színvonalas régészeti leletekben, faragott és feliratos kőemlékekben bővelkedő Brigetionak a neve világszerte ismert a provinciális régészet és az ókortörténet tudományának művelői körében. Carnuntum (ma: Bad-Deutsch Altenburg - Petronell, Ausztria), Vindobona (ma: Wien [Bécs], Ausztria) és Aquincum (ma: Budapest-Óbuda) mellet Brigetio volt a Pannonia tartományban állomásoztatott 4 legio egyikének, a legio I Adiutrixnek az állomáshelye a Kr. u. 1. századtól kezdődően a római uralom végéig.

A modern feltárások 1992 nyarán indultak meg Komárom Város Önkormányzata, a komáromi Klapka György Múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ókori Régészeti Tanszéke közötti együttműködés keretében meg.

Topográfiai áttekintés
Pannonia provincia Kr. u. 1. századi meghódítását követően a pannoniai törzseket római közigazgatási egységekbe (civitates peregrinae) osztották, amelyeknek elhelyezkedése nagyjából megfelelt az egykori törzsi szállásterületeknek. Brigetio tágabb környékén az illír eredetű, keltizált Azalus törzs élt.

A tőlük kisajátított területen építették meg a Kr. u. 1. század folyamán a Duna partján az első, fa-föld konstrukciójú római katonai tábort, melyben egy segédcsapat állomásozott. Ezt váltotta fel a Brigetioba helyezett legio I Adiutrix mintegy 540 x 430 m nagyságú, legkésőbb a 2. sz. elején épített, kettős árokkal körülvett tábora. Elhelyezkedését illetően a Vág folyó túlparti, Quadi (kvádok) lakta torkolata volt meghatározó: többek között ennek szemmel tartására hozták létre Brigetio legiótáborát, a túlsó ("barbaricumi") oldalon pedig a folyótorkolatot - és a Római Birodalomba való átkelést ellenőrző - Celamantia (ma: Iza-Leányvár, Szlovákia) ún. ellenerődjét. A brigetioi tábor kiterjedt úthálózat révén kapcsolatban állt a pannoniai határt (limes) védő többi legiótáborral, valamint a tartomány belsejében elhelyezkedő településekkel.

Akárcsak mindenütt másutt a Római Birodalomban, Brigetio táborát is körülvette egy városi jellegű, városi ranggal nem rendelkező település, a hadsereget kiszolgáló kézművesek és iparosok, valamint a katonák - sokáig törvényesen el nem ismert - családtagjai által lakott ún. canabae legionis, amely nagyjából a mai Szőny keleti része, ill. a "MOLAJ" városrész területe alatt húzódik. Az egykori római településrész területén végzett építkezések, mezőgazdasági- és földmunkák, régészeti kutatások - legutóbb pedig leletmentések - során falfestményekkel gazdagon díszített, padlófűtéses lakóházak kerültek felszínre.

A canabae-t temetők határolták, nyugati zónájában pedig valószínűleg szentélykörzet helyezkedett el. Más részein kerámia- és tégla-égetőműhelyek maradványai kerültek elő.

A legióstábortól nyugatra helyezkedett el a katonai amphiteatrum, amelynek maradványai az angol utazó, R. Pococke leírásai alapján a 18. században még jól kivehetők voltak. Leírásokból tudunk még egy föld feletti vízvezetékről, amely ivóvizet szállított Tata irányából Brigetioba.

Brigetio településrészei közül legkevésbé a katonai tábortól mintegy 2 km távolságra, nyugatra fekvő város pontos fekvését, topográfiáját és belső szerkezetét ismerjük. A polgári település Caracalla uralkodása idején megkapta a municipium, hamarosan pedig a colonia városi rangot. Kiterjedésére vonatkozóan azonban csak az egykori városfal feltételezett vonulata, valamint a canabae és a városi rangú település között húzódó temetők alapján lehet bizonyos következtetéseket levonni. A polgárváros területének beépítettségére, a szőnyi Vásártéren 1992 óta folyó ásatásokból vonhatunk le következtetéseket.

A Dr. Borhy László régész, egyetemi docens által vezetett feltárások az ELTE BTK Ókori Régészeti Tanszéke hallgatóinak kötelező nyári gyakorlata. Munkájuk tanúsága szerint a polgárvárosban többnyire falfestményekkel gazdagon díszített, padlófűtés-rendszerekkel ellátott, nagykiterjedésű lakóházak álltak, melyek között széles, kövezett utak vezettek.

A Vásártéren egy pékség is felszínre került, melynek két kemencéjében kenyeret sütöttek.

Feltehetően a municipium nyugati szélén helyezkedett el a polgárvárosi amphiteatrum, melynek eddig egyetlen emléke egy 2004-ben a múzeumnak ajándékozott kőfaragvány, amely az építési feliratát tartalmazza:

Lucius Veratius Iulianus, a brigetióbeliek municipiumának ötévenkénti vagyonbecslés végrehajtásával megbízott elöljárója (IIvir quinquennalis municipii Brigetionensium) a legio I (prima) Adiutrix Pia Fidelis Severiana számára 70 római láb hosszúságban (pedum LXX) alapjaiból (a solo) podiumot és a hozzátartozó üléssorokat (spectacula) emelt (extruxit) viselve annak költségeit (sumptibus suis)

Dr. Borhy László olvasata szerint, a felirat szövegezése alapján valószínűleg az egykori brigetiói polgárváros Severus-korban épített amphitheatrumára vonatkozhat, amely - csakúgy mint Aquincumban és Carnuntumban - a második brigetiói amphitheatrum lehetett:

Jelenlegi ismereteink szerint a későrómai korban a rómaiak felhagyták a canabae legionis területét: az ily módon megszűnt településrész területe ekkortól temetőként szolgált és itt jelennek meg a legkorábbi keresztény sírok. A legióstábor falait és védműveit az utolsó nagy Duna-vidéki határerődítési munkálatok keretében,

I. Valentinianus császár idején még egyszer, s ezúttal utoljára megújították és kijavították. A császár 375-ben Brigetio táborában halt meg.

A népvándorlás során Brigetio táborában - mint "készen kapott", s biztos védelmet nyújtó helyen - időről-időre más és más népvándorlás kori népek telepedtek le.






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!