SOPIANAE - Pécs

Római emlékek

Pécs több, mint 2000 éves település. Az ember már az őskorban megtelepedett itt. A római város, Sopianae elődje a Jakab-hegyen álló kelta oppidum volt. Nem tudni, hogy pontosan mikor, de e helytől nem messze, a Mecsek déli lábánál, Pécs mai belvárosa területén a rómaiak is várost alapítottak.

A város 20. századi történetéhez hasonlóan, a 4. században már menekülteket fogadott be. Valeria tartomány közigazgatási központja is volt, éppen ezért a Dél-Dunántúl római kori, legfontosabb és legnagyobb településének tekinthetjük. 3. századi paloták, fürdők, szentélyek, mozaikok, középületek, 4. századi ókeresztény temetői kápolnák maradványai mutatják a város egykori fényét, Pécs neve a Krisztus születése utáni első három évszázadban Sopianae, majd 4-5. századtól kezdve - valószínűleg ókeresztény hatásra - Quinque Basilicae volt. Ebből a késő antik névből erednek Pécs középkori latin, német, szláv és magyar névváltozatai is: Quinque Ecclesiae, Fünfkirchen, Peti Kosteli, Öttorony. Településünk tehát szinte a kezdetektől fogva nemzetközi város.

A Pécsett az utóbbi évszázadban történt tervszerű ásatások a római város egyre pontosabb képét vetítik elénk. Mindazonáltal a - főként írott vagy feliratos - források elégtelensége miatt Sopianae római kori története igen hiányos. A római városról, különösen annak korai történetéről, nem sokat árul el az immár világörökségként nyilvántartott ókeresztény temető sem. Sőt, ha őszinték akarunk lenni, még arra is csak közvetett bizonyítékaink vannak, hogy Pécs római kori neve Sopianae volt. Ezenkívül semmit nem tudunk arról, hogy a városiasodás milyen hivatalos "fokán" állt a város a római kor különböző időszakaiban.

Pannoniában már a római hódítás első századában megindult a városalapítás. Ez eleinte alapvetően Itáliából két irányban; a Borostyán út és a Száva völgye mentén történt, míg mai Dunántúl dunai szakaszán viszonylag későn következett be. Emiatt Pannonia Inferior (Alsó-Pannonia) területén elsősorban a mai horvátországi Szerémségben vált előrehaladottá, ezen kívül pedig a provincia hatalmi központja, a helytartó székhelye, Aquincum környékén. Ennek megfelelően Sopianaeban csak kis valószínűséggel számíthatunk városi rangú településre a Kr.u. II. század előtt, és ennek a régészeti bizonyítékok sem mondanak ellen.

Mivel Pécs későantik-koraközépkori Quinque Basilicae vagy a középkori Quinqueecclesiae nevei nem árulnak el sokat az antik Sopianaeról, a korabeli forrásokhoz kell visszanyúlnunk. Az, hogy Sopianae jelentős településsé válhatott, több tényező együtthatásának köszönhető. Ezek közül valószínűleg a legfontosabb, hogy számos, különösen fontos útvonal csomópontjában feküdt. A természeti adottságoknak megfelelően ennek az úthálózatnak lehetett már előzménye a római kor előtt is, de kétségtelen, hogy a rómaiak fejlesztették nagyobb jelentőségűvé.

Ha ránézünk egy mai térképre, azt látjuk, hogy a Balaton (a római kori Lacus Pelso) elzárja az utat a Balkán és az egyik legfontosabb birodalmi útvonal, az itáliai Aquileiából kiinduló, és Emonán (Ljubljana), Poetovión (Ptuj), Savarián (Szombathely), Scarbantián (Sopron) keresztülhaladó Borostyán út végpontja és határátkelő helye, Carnuntum (Deutsch Altenburg-Németóvár) között. Ha az utazó átlépte a moesiai (nagyjából Szerbia) határt Singidunum (Belgrád) után, ahhoz, hogy Pannonián keresztülutazzon, választhatta a limes mentén futó hadiutat - de kétségtelenül ez volt a leghosszabb - vagy átutazhatott a hátországon. A belső útvonalaknak számos változata létezett, de a két legfontosabb és legrövidebb érintette Sopianaet. Ennek köszönhetően a Kr.u. II. század közepére Sopianae fontos közlekedési és kereskedelmi központtá válhatott a régióban annak ellenére, hogy a tartomány Balatontól délre és Drávától északra lévő területe gazdaságilag nem volt jelentős; erre valóban illett Plinius leírása: "Pannonia glandifera", azaz a "makkot termő - vagyis tölgyerdős - Pannónia"

Sopianae növekvő fontosságára utal az a tény is, hogy az útvonalakat követve két észak-itáliai kereskedőcsalád is megtelepült a városban; az aquileiai származású Caeserniusok (Kat. 19., 23.), akik valószínűleg a Borostyán utat követve, közvetlenül Savariából érkeztek és a Marciusok (Kat. 19., 40.), akik viszont a Száva völgyének városain keresztül vándorolva települtek át Sopianaeba. A két család aztán itt össze is házasodott.

Az antik auktoroknál még egy helyen szerepel Sopianae: a későrómai Ammianus Marcellinus a következőket írja: "Maximinus, regens quondam Romae vicariam praefecturam, apud Sopianas Valeriae oppidum obscurissime natus est patre tabulario praesidialis officii orto a posteritate Carporum, quos antiquis excitos sedibus Diocletianus transtulit in Pannoniam". Azaz: "Maximinus, aki valamikor a Róma városi praefectus [kb. városparancsnok] helyettese volt, a Valeria [tartomány] beli Sopianae városában, alacsony sorban született. Apja a praesesi [helytartói] hivatalnál könyvelő volt, és családja a carpoktól származott; ezt a népet ugyanis Diocletianus császár kiköltöztette ősi lakóhelyéből és Pannoniába telepítette át.". Az idézett hely két szempontból fontos számunkra. Egyrészt oppidumnak nevezi a várost, ez viszont semmit nem árul el Sopianae korábbi városi rangjáról (municipium vagy colonia). A római városi rangok közti különbségek a későrómai korra már elenyésztek, így természetes, hogy esetünkben Ammianus Marcellinus nem tartja fontosnak ennek közlését. Még fontosabb azonban az idézet abból a szempontból, hogy Sopianaeba helyezi a helytartói hivatalt; ez az egyetlen forráshelyünk ugyanis, amelyből tudjuk, hogy Sopianae volt a későrómai Valeria tartomány polgári közigazgatásának a székhelye.

Diocletianus császár (Kr.u. 284-305.) közigazgatási reformja keretében ugyanis az addigi provinciákat kisebb tartományokra osztották fel; így lett a korábbi Pannonia Inferior Drávától északra fekvő részéből Valeria tartomány (míg a Drávától délre lévő területek a Pannonia Secunda nevet kapták, melyhez nagyjából a mai Baranya-háromszög területe is valószínűleg hozzátartozott). Ezenkívül szétválasztotta az addig egységes közigazgatást; a polgári kormányzó (praeses) székhelye - a fentiek szerint - Sopianae lett (a múlt század elején, a mai Postapalota építésekor tárták fel a helytartói palota maradványait), míg a katonai parancsnok (dux) továbbra is Aquincumban székelt.[6]

A fentieken kívül sajnos semmilyen egyéb írott forrás nem áll rendelkezésünkre Sopianae római koráról, hacsak egy azóta már elveszett baáni sírkőtöredéket[7] (Kat. 45.) nem tekintünk annak, mely talán bizonyos CIVES SO[pianarum]-ot,[8] azaz sopianaei polgárokat említ. Sajnos a kő olvasata bizonytalan, különös tekintettel arra, hogy nem említi a város rangját. Egy tipikus felirat ugyanis mun(icipii) vagy m(unicipii), illetve col(oniae) vagy c(oloniae) Sopianarum formában szólna a városról, ha az valóban városi rangú település volna. A historiográfiai és feliratos emlékek szűkössége, illetve hiánya miatt különösen fontos a város történetének kutatásában a régészet szerepe.