[x]

SAVARIA - Szombathely

Római emlékek

Az ókori város romjaira már a középkor óta felfigyeltek, a nemzetközi érdeklődést elsősorban Szent Márton savariai születése biztosította. A 16. századtól külföldi utazók is említést tettek az itt látottakról. A várost 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé tette. Szombathely első püspöke, Szily János Schoenvisner Istvánt, a pesti egyetem régészet tanárát kérte fel a város történetének megírására. A város római múltjának megismerése Schoenvisner munkája ösztönzést adott, de csak a püspöki palotában kialakított kőtár készült el: a leletek gyűjtését inkább régiségkereskedők folytatták. A régiség folyamatos gyűjtése 1872-től, a Vasmegyei Régészeti Egylet megalakulásától számítható. Az első szervezett szombathelyi ásatásra 1938-ban került sor a mai Romkert területén.

Savariát Claudius császár alapította Kr.u.50 körül, fontos polgárjogú települést teremtve ezáltal Pannonia provinciában. A colonia helyét a Borostyánkő út határozza meg. Az Apollóról elnevezett tizenötödik legio veteránjait telepítették itt le. Alapításakor a város a Colonia Claudia Savariensium (a savariaiak claudiusi coloniája) nevet kapta, lakosságának nagyobb része római polgár volt; az első városlakók közül többet név szerint is ismerünk. A tartomány kettéosztása után Savaria lett Felső Pannonia közigazgatási és vallási központja. Septimius Severus uralkodása alatt a városban jelentős kőépítkezések zajlottak. A 3. század végén Diocletianus közigazgatási reformjának következtében Savaria Pannonia Prima provincia fővárosa lett. A fővárossá válás miatt felépítették a polgári helytartó palotáját, melyet a 330-as években megnagyobbítottak a császárok gyakori itt tartózkodása miatt. Ekkor hadsereg is állomásozott a városban, amelyet állomáshelyéről lancearii Sabarianses-nek, savariai lándzsásoknak neveztek.

A 3. század végére a keresztény vallás széles körben elterjedt. Amit a savariai kereszténységről tudunk, azt főképpen a városban vértanúhalált halt Quirinus sisciai püspök szenvedéstörténetéből és a város szülöttjének, Szent Mártonnak az életrajzából ismerjük. Ebből és a sírfeliratokból megállapítható, hogy a 4. századi városban nagyobb lélekszámú keresztény közösség élt.

A Ravennai krónika tudósítása szerint az ókori Savariát földrengés pusztította el 456. szeptember 7-én. Az elemi csapás okozta kár mértéke máig vitatott, hiszen egyetlen olyan régészeti megfigyelést sem sikerült tenni, amelyet egy nagy erejű földrengéssel lehetne kapcsolatba hozni. Természetesen a földrengés után sem szűnt meg az élet Savariában, amit a pénzforgalom és a folyamatos temetőhasználat is bizonyít.






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!