|
KLAPKA GYÖRGY MÚZEUM, KOMÁROM Régészeti gyűjtemény A múzeum legnagyobb gyűjteményi egysége a régészet, amely komáromi szőnyi városrészéből, a római kori Brigetio területéről a leletmentések és ásatások során előkerült leleteket tartalmazza. A kőfaragványok (szarkofágok, sírkövek, oltárkövek, építési tagozatok stb.) a római kőtárban, a tárgyi leletanyag (kerámia, ékszerek) és a fal-és mennyezetfestmények a múzeum főépületében láthatók. Az 1996. április 28-án megnyílt épület lett a Klapka György Múzeum központja, ahol Komárom helytörténetének a bemutatását a régészeti gyűjtemény, vagyis a római kori ásatások és leletmentések anyagának kiállításával kezdtük meg. Az 1992-ben a római kori Brigetio területén, Komárom szőnyi városrészében meginduló ásatások és leletmentések révén a régészeti gyűjtemény olyan ütemben gyarapodott, hogy azt a meglévő kiállító-és raktárhelyiségek már nem tudták befogadni. A város támogatásával 1996-ban megnyílt a múzeum Kelemen László utcai főépülete, ahol a Komárom római kori történetét bemutató állandó kiállítás látható. A 2004-ben újjáépített kiállítás az ásatások és leletmentések tárgyi leleteit, a már nemzetközi hírű falfestményeket, az arany ékszereket is tartalmazó szarkofágokat mutatja be, valamint különböző rekonstrukciók segítségével érzékelteti a valamikor itt zajló római életet. A gyűjtemény legjelentősebb darabjai azok a külföldet is megjárt, a Kr.u. 2-3. század fordulóján készült falfestmények, amelyeket a vásártéri ásatáson (Brigetio polgárvárosa) találtunk: a dongaboltozatos mennyezetet díszítő lovas nőalak (Andromeda és Pegazos) és a négy évszakot megszemélyesítő portrék egyedülálló alkotások a provinciális festészetben. A kiállítás látványos darabja az a három szarkofág, amelyek csontvázzal és teljes leletanyaggal (ékszerekkel, használati eszközökkel stb.) kerültek bemutatásra. A kislányt, a germán harcost, valamint a családtagokat (egy férfit és egy nőt) rejtő sírok 1998 nyarán kerültek feltárásra fel a MOL Rt. Szőnyi Gyártelepén, a brigetiói katonaváros egykori temetőjében. A brigetiói legiotáborban 2003 őszén feltárt padlófűtés-téglák felhasználásával készített fűtés-és szobabelső-rekonstrukció. Klapka György Múzeum: Római kőtár, Lapidárium 1871 és 1877 között, a komáromi erődrendszer részeként, Új-Szőny körkörös védelmét biztosító védelmi rendszer legutolsó tagjaként épült meg az Igmándi erőd. Az osztrák hadmérnökök által tervezett legyező alakú erősség földsáncok mögé rejtett, szárazárokkal és lőréses folyosóval védett széles arcvonallal néz dél felé, az ellenség irányába. Az erődben gyalogsági szállásokat és lőszerraktárakat alakítottak ki. A helyiségeket fedő földsáncokon ütegállásokat helyeztek el. Az erőd 250 m hosszú kazamata-folyosóján 1965-ben nyílt meg a Klapka György Múzeum első kiállítása, a római kőtár, mely 1993-ban átrendezésre került. Ekkor a műemléképület hangulatos belső helyiségeiben kaptak helyet a Komárom keleti városrésze, Szőny területén talált kőfaragványok. A halottkultusszal kapcsolatos, az evilági életöröm túlvilági továbbélését szimbolizáló sírkövek és szarkofágok, a római vallás sokrétűségét szimbolizáló oltárkövek, valamint a mérföldkövek és különböző építési tagozatok felirataiknál, ábrázolásaiknál fogva egy rég elpusztult település, Brigetio szervezeti felépítésével, lakói mindennapjaival, életről és halálról alkotott elképzeléseivel ismertetnek meg minket. Római kőtár, Lapidárium: |
|
Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt. |