[x]

PANNONIA ÚTHÁLÓZATA

A tartomány úthálózatát a római korban készített útikönyvek, az ún. itinerariumok alapján lehet rekonstruálni. Ezek feltüntetik az egyes utakon szereplő helységeket, és a közöttük levő távolságot római mérföldben megadva. Fontos forrás még a középkori másolatban megmaradt későrómai térkép, a Tabula Peutingeriana. Az így megismert úthálózatot a terepen bejárások és ásatások alapján lehet azonosítani. Segítséget nyújtanak még a szórványosan előkerülő mérföldkövek is. A rómaiak elsősorban a már korábban is használatban levő, a természeti adottságokat követő utakat használták. Fejlett útépítő-technikájuknak köszönhetően sok esetben a középkorban is az általuk épített utakon folyt a közlekedés . Ilyen minőségű épített utakat egészen a 19. század második feléig nem készítettek a római kort követően. A Flavius-korban indult meg a Duna-menti limesút kitűzése és kiépítése. A táborokat összekötő hadiút lehetőség szerint a Duna akkori medréhez legközelebb húzódott. A tervezés során arra törekedtek, hogy minél több egyenes útszakasszal küzdjék le a távolságokat. A települések és erődök között a talajviszonyoktól függően 60-100 cm vastag, többrétegű úttestet építettek, melynek tetejét döngölt kavicsréteg alkotta. Kőlapokkal burkolt úttest Pannoniában csak a településeken és erődökön belül készült. Az utak felső rétegét a forgalom miatt időről-időre javították, megújították.

Forrás: 19. Nemzetközi Limeskongresszus kiállítás-vezető

Ha ránézünk egy mai térképre, azt látjuk, hogy a Balaton (a római kori Lacus Pelso) elzárja az utat a Balkán és az egyik legfontosabb birodalmi útvonal, az itáliai Aquileiából kiinduló, és Emonán (Ljubljana), Poetovión (Ptuj), Savarián (Szombathely), Scarbantián (Sopron) keresztülhaladó Borostyán út végpontja és határátkelő helye, Carnuntum (Deutsch Altenburg-Németóvár) között. Ha az utazó átlépte a moesiai (nagyjából Szerbia) határt Singidunum (Belgrád) után, ahhoz, hogy Pannonián keresztülutazzon, választhatta a limes mentén futó hadiutat - de kétségtelenül ez volt a leghosszabb - vagy átutazhatott a hátországon. A belső útvonalaknak számos változata létezett, de a két legfontosabb és legrövidebb érintette Sopianaet.

A római úthálózatokról fennmaradt leírások, az ún. "itinerariumok" közül számunkra az Itinerarium Antonini Augusti a legfontosabb, mely az utazók számára nagyjából egy nap alatt megtehetó - 20?30 mérföldes (millia passum), azaz 30?45 kilométeres - távolságonként sorolja fel az útvonal állomásait. Az egyik útvonal, mely a Balatont az északkeleti végénél kerülte meg, a limesutat pedig Arrabonánál (Győr) érte el, Mursa (Eszék) után, a drávai átkelést követően következőképp futott: Antianis mpm. XXIIII; Sopianis mpm. XXX; Ponte Mansuetina mpm. XXV; Tricciana mpm. XXX; Cimbrianis mpm. XXV; Crispiana mpm. XXV; Arrabona mpm. XXV; Flexo mpm. XXV; Carnunto mpm. XXX. Azaz: "Antianaeig (Baán, még Horvátországban, a Baranya-háromszögben) 24 mérföld; Sopianaeig 30 mérföld; Pons Mansuetináig (?) 25 mérföld; Triccianáig (Ságvár) 30 mérföld; Cimbrianaeig (?) 25 mérföld; Crispianáig (?) 25 mérföld; Arrabonáig (Győr) 25 mérföld; Flexumig (Mosonmagyaróvár) 25 mérföld; Carnuntumig (Németóvár) 30 mérföld".

A másik, jóval fontosabb, ún. "mediterrán" útvonal két IV. századi császári rezidenciát kötött össze: "De Pannoniis in Gallias per mediterranea loca id est a Sirmi per Sopianas Treveros usque", azaz: "Pannoniából Galliába a szárazföld belsején keresztül, vagyis Sirmiumból (Mitrovica, a horvátországi Szerémségben) Sopianaen át Treviriig (Trier)". Ez a Balatont a délnyugati végénél kerülte el, a Borostyán utat pedig Savariánál érte el, Mursa (Eszék) után pedig a következőképp futott: Antianis mpm. XXIIII; Suppianis (sic!) mpm. XXX; Limusa mpm. XXII; Silacenis mpm. XVI; Valco mpm. XXIII; Mogentiana mpm. XXX; Sabaria (sic!) mpm. XXXVI; Scarabantia (sic!) mpm. XXXIII; Muteno mpm. XII; Vindobona mpm. XXII.[3] Azaz: "Antianáig (Baán) 24 mérföld; Sopianaeig 30 mérföld; Limusáig (?) 22 mérföld; Silacenaeig (?) 16 mérföld; Valcumig (Keszthely-Fenékpuszta) 23 mérföld; Mogetianáig (Tüskevár?) 30 mérföld; Savariáig (Szombathely) 36 mérföld; Scarbantiáig (Sopron) 34 mérföld, Mutenumig (Leithaprodersdorf?) 12 mérföld; Vindobonáig (Bécs) 22 mérföld". Innen az út a limest követte.

Ezeknek az utaknak különböző elágazásaik voltak, miután elhaladtak a Balaton mellett, de az nyilvánvaló, hogy Sopianae fontos csomópontja volt mind a tartományi, mind pedig a birodalmi úthálózatnak. Ennek köszönhetően a Kr.u. II. század közepére Sopianae fontos közlekedési és kereskedelmi központtá válhatott a régióban annak ellenére, hogy a tartomány Balatontól délre és Drávától északra lévő területe gazdaságilag nem volt jelentős; erre valóban illett Plinius leírása: "Pannonia glandifera", azaz a "makkot termő - vagyis tölgyerdős - Pannónia"

Forrás: Pozsárkó Csaba






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!