[x]

A MAGYARORSZÁGI LIMES MINT A VILAGÖRÖKSÉG RÉSZE 

A ripa Pannonica emlékeinek védelme annak nagy földrajzi kiterjedtsége miatt számos problémát és nehézséget vet fel. Számos esetben a múlt érdeke nem találkozott a jövő érdekeivel. Ennek esett áldozatul többek közt Azaum (Odiavum) erődje, mely jelenleg az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere alatt várja a szebb napokat. Nem járt jobban Kölked (Altinum) castruma sem, melyet egyszerűen homokbányának használt az utókor. A helyszínek pusztulásának veszélye a mai napig sem szűnt meg, gondoljunk csak a Hajógyári szigeten tervezett nagyberuházásra, mely veszélyezteti a Hadrianus palotát és annak tágabb összefüggéseit. Hasonló problémák adódhatnak az albertfalvai katonai tábor területére tervezett fejlesztésekkel is. Az építési beruházások előkészítésénél, kivitelezésénél nem feltétlenül a régész a legnépszerűbb ember. A felmerülő problémák megoldása nem várható teljes mértékig a törvényi szabályozástól, szükség lenne a társadalom, a politika értékmentő fellépésére is. A ripa Pannonica szempontjából sokat javíthatna az a törekvés, melynek eredményeként helyszínei idővel hivatalosan is a világörökség részévé válnak.

1972-ben jött létre az UNESCO Világörökség Egyezménye, melyhez hazánk 1985-ben csatlakozott. A tagországok javasolhatják egyetemes értékű javaik világörökségi felvételét. Belépésünk óta nyolc magyarországi helyszín került fel a világörökségi listára (www.vilagorokseg.hu). A világon jelenleg összesen 830 helyszín élvezi a világörökségi védelmet. Ezekből 33 a veszélyeztetett kategóriába került az évek során, ami azzal járhat, hogy a helyszínt törlik a listáról. Ez minden állam számára presztízskérdés.

A védettséggel járó kedvező jogi helyzet és a megnyíló fejlesztési források jelentősen segítették a helyszínek védelmét és idegenforgalmi hasznosítását. Hazánkban a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek a Világörökségi Listára történő valamikori felvételre. A megfelelőnek talált helyszínek a Magyar Várományosi Listán szerepelnek. Itt található 2003 óta (kulturális kategóriában) egy nemzetközi sorozatjelölés részeként „A római limes magyarországi szakasza”.

A Római Birodalom határvidéke egyes részeinek Világörökségi Listára kerülése közel két évtizede kezdődött. 1987-ben került felvételre önálló helyszínként az Egyesült Királyságban a Hadrianus fal. Ezek után több országban is felmerült az igény (elsősorban Németországban), hogy hasonló témájú helyszínei is legyenek védettek. Hosszas huzavona után az a koncepció született, hogy a védettséget élvező Hadrianus fal bővítését kell kezdeményezni. 2004-ben már „A Római birodalom határai, a limes” elnevezéssel lehet találkozni az örökségi listán, melynek részét képezi a már említett Hadrianus fal és a 2005-ben védetté nyilvánított németországi felsőgermániai és raetiai limes. Idén várható az Antonius fal, mint örökségi helyszín pályázatának benyújtása is. A németországi Saalburgban több mint 100 éve, valamint további, az 1970-es évektől kezdődő 100%-os rekonstrukció megléte érdekes helyzetet teremtett a világörökségi helyszín behatárolásakor. Ezek a helyszínek, műemlékek ugyanis nem tekinthetők teljesen hitelesnek. Alapelv, hogy minél több van a romokon, annál rosszabb a világörökségi megítélése. A problémát úgy oldották meg, hogy csak a háromdimenziós helyszínek alsó rétegei lettek védettek, a „felépítmények” már nem. Nálunk többek közt ezért nem készítenek teljes rekonstrukciókat, ami szakmai szempontból teljesen érthető, de ezzel nehéz a nagyközönség igényeinek megfelelni, akik abban a „tévhitben” maradhatnak egy-egy magyarországi romterület látogatásakor, hogy a rómaiak alaprajzokban laktak.

2001-től elindult az egykori Római Birodalom határterületét magába foglaló európai országok szakmai együttműködése, melyhez később csatlakoztak a Közel-Kelet és Afrika államai is. A magyarországi jelölés elkészítése szempontjából nagyon fontos volt 2003-ban az ún. Pozsonyi Csoport megalakulása. Több konferencia és szakmai vita eredményeként 2004-ben a Koblenzi Deklarációban megtörtént a Római Birodalom határa, mint egységes világörökségi helyszín térbeni és időbeni leszűkítése. Ennek eredményeként a ripa, mint határ helyett 5-10 km széles frontvonal képezi a területi, és Traianustól Septimus Severusig (98-211.) az időbeli dimenzió alapját. A védettséget élvező objektumok között katonai létesítmények (késő rómaiak is), erődök, őrtornyok, utak, mesterséges gátak, sáncok és polgári létesítmények lehetnek. Az egyes különálló helyszínek közti „kohéziós erő” a limesút lesz. Ennek ismert szakaszai adják nálunk a világörökségi helyszín nyomvonalát, gerincét. Nagyon fontos, hogy a Római Birodalom határvidéke egyetlen hatalmas helyszínként került a listára, ezen belül minden ország a saját területén dolgozik azon, hogy minél több objektuma kerülhessen ennek égisze alá.

Ahhoz, hogy nálunk a jelölésből tényleges világörökségi helyszín legyen, nagy összefogásra lenne szükség a szakmai, állami szervezetek, önkormányzatok és a civil szféra között. Jelenleg a pályázat kidolgozásában, előkészítésében múzeumok, régészek és egyetemek vesznek részt. A készülő régészeti-térinformatikai adatbázis, az egész témát átölelő-bemutató könyv és az Aquincumban rendezendő kiállítás mellett szükség van további terepbejárásokra és kutatásokra is. Egybehangzó vélemények szerint eredményt csak hathatós állami program beindításával lehet elérni. A programot jelenleg egy Kultúra 2000 pályázatból finanszírozzák, de ez nem fedezi a szükséges tudományos dokumentációk, virtuális rekonstrukciók, a további kutatások, konzerválások költségeit. Jellemző a magyar viszonyokra, hogy közpénzből létrehozott adatbázisokból csak piaci alapon lehet még a szakma számára is információkhoz jutni (térképek, tulajdoni lapok, stb…). Jelen állapot szerint mintegy 280 lelőhely (civil részek nélküli) 80 önkormányzatot érint. A pufferzóna és a sáv kitolásával ez a szám még növekedhet. A pályázat benyújtásához 10.000-es nagyságrendben lesz szükség ingatlanok és tulajdonosok adataira.

Mindenképpen szükséges lenne egy helyszínkezelő menedzsment kialakítása, ami összehangolná az egyes intézmények, szervezetek, önkormányzatok, civilek munkáját, kidolgozná a látványosságokra épülő kulturális útvonal filozófiáját, árnyalva ezzel azt a tényt, hogy a védettséggel érintett terület az önkormányzatok és tulajdonosok számára kötöttebb felhasználást jelent a későbbiekben. Erre mintát adhat a németországi Limes Kommission (www.deutsche-limeskommission.de) működése.






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!