[x]

CONTRA FLORENTIAM

Római emlékek

Bal parti erőd, kikötő
Mohács-szigeten, Lugioval (Florentia, Dunaszekcső, Seetschke) szemben, a Duna bal partján található.

A 19. századi robbantásos kőkibányászás során a kikötő még álló, hullámtörő kőfalai alapjaiban sérültek meg. A Duna sodrása jelenleg is folyamatosan rombolja az év nagy részében víz alatt levő falakat. A középkorban a Felszekcső faluhoz tartozó "Angyalok temploma" nevű épület állt a területen. Contra Florentiam helynév eredete talán keresztény hagyományokra vezethető vissza (MÓCSY 1965). Horváth Antal írta le először a római kori maradványokat (HORVÁTH 1885 37), majd Wosinszky Mór mérte fel (WOSINSZKY 1896 642). Mócsy András rekonstrukciója alapján a Verőce-típusú hídfők (kikötők) közé sorolhatjuk (MÓCSY 1958, 1983 270), Visy Zsolt tagadja ezt a besorolást (VISY 2000 98). A Domaszewsky és Frölich Róbert által végzett kisebb ásatásokról csupán egy utalás maradt fenn (CIL III 10278). A cölöp alapokra épült, téglasoros-kiegyenlítésű, mészhabarcs kötőanyaggal felrakott kőfalak technikai vizsgálata is megtörtént (KŐHEGYI - NOVOTNY 1968). Contra Florentiam a Pannoniát Dáciával, illetve a szarmata Barbaricummal összekötő útvonal fontos átkelőhelye és kereskedelmi csomópontja volt (SEBESTYÉN 1926, KŐHEGYI 1969-70), elsősorban Dacia provincia létezése idején (i. sz. 106-271). Kőfalak, tegulák, cseréptöredékek, érmek kerültek elő a lelőhelyen. Különösen jelentős, római kori tárgyi leletek a feliratos köveken kívül egyelőre nem ismertek innen, komolyabb ásatás még nem volt a lelőhelyen.

Forrás: Gábor Olivér

A mai Dunaszekcső területén lévő római települést nem mindig Lugionak hívták. A III. század vége felé a települést az írásos emlékek szerint már Florentia-nak nevezték. Bár erre csak közvetett bizonyíték van. A pannoniai helyiségeket felsoroló III. században íródott Notitia Dignitatum szerint Altinum (Mohács-Kölked) és Ad Statuas között található egy erőd a Duna bal partján, minek neve contra Florentiam ("…equites sagitarii altino, nunc in burgo contra Florentiam…" - Florentiaval szemben fekvő burgus, írja a forrás). A jelzett szakaszon egyedül Dunaszekcső-Dunafalván találhatók római romok a balparton. A bal parti erődöt feltehetőleg a Daciaba induló út védelmére hozták létre. Ezt a tábort használták az őrjáratot biztosító lovas csapatok. Ezenkívül fontos szerepet tölthetett be a barbár törzsek betörésének megfékezésében is, valamint kikötési célokra is használták. Egyes vélemények szerint az erőd Diocletianus idejében épült, és építését a császár 293-ban Lugioban tett látogatása alkalmával személyesen ellenőrizte. Más vélemények szerint II. Constantius alatt épült. Még az sem teljesen biztos, hogy contra Florentiamot ténylegesen a Dunafalván lévő romokkal kell azonosítani. Méreteit és falainak vastagságát tekintve nem jelentéktelen erődről van szó. Sajnos ma már a dél-keleti tornyának torzóján kívül a többi része eltűnt Szekcső és Dunafalva épületeinek falaiban. Először Horváth Antal 1885-ben írta le a burgus akkor még nagy kiterjedésű romjait, melynek falai a Dunába nyúltak. Frőlich Róbert végzett régészeti ásatásokat a helyszínen, feltehetőleg az ő általa készített alaprajzot közölte Wosinsky "Tolna megye őstörténete" című kétkötetes művében. Az erőd átvizsgálásakor több feliratos követ is felfedeztek. Wosinsky Mór 1894-ben 6 feliratos kőről tesz említést, melyekből csak hármat sikerült megmenteni, a többit Bésán báró vásárolta meg, és az egyik uradalmi épületbe falaztatta be. Az erőd méreteit 85 méter hosszú és 59 méter szélességben határozta meg. A falak 190 és 145 cm szélesek voltak. Megemlíti, hogy egyes tulajdonosok, kinek földje alatt az erőd falai húzódtak, dinamittal bányászták az építési anyagot, amit később pénzért adtak el. A Duna az évszázadok alatt nagy mennyiségű iszappal borította el az erődöt. Ez volt a magyarázat arra, hogy a burgus falai ekkor még viszonylag épségben megmaradtak. A század végi folyószabályozások egyes szakaszokon azonban megváltoztatták a Duna építő-romboló képességét, és az erőd területéről évről évre több iszapot vitt magával, így fedve fel az eddig rejtve lévő falakat.

A mai Dunaszekcső területén lévő római települést nem mindig Lugionak hívták. A III. század vége felé a települést az írásos emlékek szerint már Florentia-nak nevezték. Bár erre csak közvetett bizonyíték van. A pannoniai helyiségeket felsoroló III. században íródott Notitia Dignitatum szerint Altinum (Mohács-Kölked) és Ad Statuas között található egy erőd a Duna bal partján, minek neve contra Florentiam ("…equites sagitarii altino, nunc in burgo contra Florentiam…" - Florentiaval szemben fekvő burgus, írja a forrás). A jelzett szakaszon egyedül Dunaszekcső-Dunafalván találhatók római romok a balparton. A bal parti erődöt feltehetőleg a Daciaba induló út védelmére hozták létre. Ezt a tábort használták az őrjáratot biztosító lovas csapatok. Ezenkívül fontos szerepet tölthetett be a barbár törzsek betörésének megfékezésében is, valamint kikötési célokra is használták. Egyes vélemények szerint az erőd Diocletianus idejében épült, és építését a császár 293-ban Lugioban tett látogatása alkalmával személyesen ellenőrizte. Más vélemények szerint II. Constantius alatt épült. Még az sem teljesen biztos, hogy contra Florentiamot ténylegesen a Dunafalván lévő romokkal kell azonosítani. Méreteit és falainak vastagságát tekintve nem jelentéktelen erődről van szó. Sajnos ma már a dél-keleti tornyának torzóján kívül a többi része eltűnt Szekcső és Dunafalva épületeinek falaiban. Először Horváth Antal 1885-ben írta le a burgus akkor még nagy kiterjedésű romjait, melynek falai a Dunába nyúltak. Frőlich Róbert végzett régészeti ásatásokat a helyszínen, feltehetőleg az ő általa készített alaprajzot közölte Wosinsky "Tolna megye őstörténete" című kétkötetes művében. Az erőd átvizsgálásakor több feliratos követ is felfedeztek. Wosinsky Mór 1894-ben 6 feliratos kőről tesz említést, melyekből csak hármat sikerült megmenteni, a többit Bésán báró vásárolta meg, és az egyik uradalmi épületbe falaztatta be. Az erőd méreteit 85 méter hosszú és 59 méter szélességben határozta meg. A falak 190 és 145 cm szélesek voltak. Megemlíti, hogy egyes tulajdonosok, kinek földje alatt az erőd falai húzódtak, dinamittal bányászták az építési anyagot, amit később pénzért adtak el. A Duna az évszázadok alatt nagy mennyiségű iszappal borította el az erődöt. Ez volt a magyarázat arra, hogy a burgus falai ekkor még viszonylag épségben megmaradtak. A század végi folyószabályozások egyes szakaszokon azonban megváltoztatták a Duna építő-romboló képességét, és az erőd területéről évről évre több iszapot vitt magával, így fedve fel az eddig rejtve lévő falakat.

Halász Ferenc 1913-tól végig figyelemmel kísérte a falak előbukkanását, majd azok építési célokra történő széthordását. Az általa készített feljegyzéseket halála előtt a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Adatait felhasználva készítette el Mócsy András az erőd tudományos szempontból elfogadott alaprajzát. 1958-ban történő helyszíni vizsgálatai alapján megállapította, hogy contra Florentiam azonos tervek alapján készülhetett, mint a Duna és a Rajna más bal parti erődítményei, melyek hadikikötőként szolgáltak. A későbbiekben Kőhegyi Mihály a bajai múzeum igazgatója pontosította az erőd leírását.

Az erőd nyugati falait a Dunába építették, ezért azokat erős tölgyfagerendákra rakták, nehogy megsüllyedjen az ingoványos talajon. A jégzajlás ellen is tölgyfagerendákkal biztosították az oldalfalakat.

Az erőd maradványainak nagyobb tömegű elhordása 1800-ban, a szekcsői római katolikus templom építésével kezdődött. A még meglévő falmaradványokat 1927-ben a Szigetben építendő kultúrház céljára bontották szét. Az 1956-os árvíz utáni újjáépítéskor az emberek figyelmét ismét felkeltette az olcsó építési anyag, de szerencsére a pécsi múzeum hathatós befolyására sikerült az újabb pusztítást megakadályozni.

Az előkerült bélyeges téglák, a feliratos kövek újra felhasználása, ez egyes falak eltérő építési módja arra enged következtetni, hogy az erőd nem egy időben épült. Diocletianus császár feltehetően az erőd bővítését ellenőrizte itt jártakor. Az építéshez nagy mennyiségű Lugioból származó építőanyagot is felhasználtak. A Notitia Dignitatum szerint az erődben a classis Hystriae folyami hadosztály és equites Dalmatae lovas nyilas csapat egy-egy részlege állomásozott. Nagy mennyiségben kerültek elő olyan bélyeges téglák, melyeket Lugioban nem lehetett felfedezni. Ezek I. Valentinianus császár (364-375) tiszti bélyegeit tartalmazták (OFARBONO, OFARMAXENTIA.) és az erőd megerősítését szolgáló késő római építkezésekkor kerültek az erőd falaiba. A néphagyomány szerint az erőd területén kell a középkorban feltételezni az "Angyalok egyházat" nevű templomot, melyhez egy, a mohácsi csatával kapcsolatos érdekes történet is tartozik. Nevét onnan kapta, hogy a monda szerint szentélyét angyalok hozták. Az erőd keleti oldalán valóban találtak olyan sárba épített falakat, melyek a templom falai lehettek. A középkorban létező Felszekcső nevű falut is a romok környékére feltételeznek.






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!