[x]

AD STATUAS - Várdomb

Római emlékek

Ad Statuas castelluma a mai település központjában lévő magaslaton feküdt. Wosinsky Mór a szórványosan , de nagy bőséggel előkerülő leletek, földmunkák során talált sírok és épületmaradványok alapján azonosította a helyet Ad Statuas erődjével. Jelentős temetőrészt bolygattak meg a falu fölötti domboldalban a múlt század elején, a leletek nagyrészt elkallódtak. Több helyen házépítés, vízvezeték ásás során vastag kőfalakat találtak. A falak feltehetően az erődhöz tartoztak. Római téglák és faragott kövek mindmáig másodlagos felhasználásban láthatók a faluban. A katolikus templom felső lépcsőjében két nagy faragott mészkőlap van bebetonozva. A római út nem a mai országút nyomvonalán hagyta el Várdombot, hanem nyugatabbra, ahol ma jól járható dűlőút fut a dombok lábánál déli irányban. Ez őrizte meg a régi utat, kellemes sétalehetőséget biztosítva a szőlők és az érdekes, részben a XIX században épített présházak között. A falu déli vonalában, a domboldalon észak-déli irányban haladó dűlőút mellett felállított, szögletes lefaragott kőtömb valószínűleg római eredetű, de nincs rajta sem felirat, sem ábrázolás. A helybeliek szerint ugyanitt a dűlőút mintegy 30 m hosszan faragott kövekkel van kirakva, ezek azonban jelenleg nem látszanak. Az évtizedek alatt előkerült leletekből csak kévés jutott a szekszárdi múzeumba.

Az itt állomásozó csapategységek: Flavius korában a cohors I Augusta Ituraeorum sagittariorum, Trajanus idejében a cohors II Asturum et Callaecorum, 180 után a cohors I Noricorum és a késő római periódusban az equites Dalmatae, auxilia Vrsaraensia.

Forrás: Visy Zsolt - A ripa Pannonica Magyarországon,
A római limes Magyarországon

Mai település

Várdomb dél-dunántúli kisközség a Mecsek hegység lankás dombokká szelidült keleti végének és a Duna egykori árterületének a Sárköznek határán, része a szekszárdi történelmi borvidéknek.

Jellemzően szalagtelepülés, a mai 56-os számú főút szeli ketté melyen északi irányban 12 km-re a megyeszékhely Szekszárd, délre pedig 6 km-re Bátaszék található.

Szomszédos községek: keleten Sárpilis, nyugaton Alsónána, mindkettő 3 km-nyi távolságra.

A falu jelenlegi hossza kb.2 km, területe: 450 ha, a lakóházak száma: 430, lakosok száma: 1242 fő.

Várdomb a nevét feltehetőleg a falu közepén levő dombon a római korban (2. század) épült erődítményről (vár a dombon) kapta. A 4. században a népvándorlás hullámai átvonultak e tájon is. Tolna megye nagyobb, keleti része fejedelmi birtok lett. A déli részét Botond vezér birtokolta. A kalandozások után Koppányé, majd a pogánylázadás leverése után a királyoké ez a terület.

A jelenlegi községtől mintegy 2 km-re Dél-nyugatra lehetett az a 11. századi Kesztölc nevű település (a név a latin castellum = vár, kastély szóból ered), mely a 12. századtól a cikádori apátság birtokát képezte, még a 14. században is vásári joggal rendelkező mezőváros volt.

A 150 éves török hódoltság után (1686 szeptember 2. Buda visszafoglalása) felégetett falvak, elvadult táj jellemezte az országot. A megfogyatkozott lakosság nagy terheket viselt.

III. (VI.) Károly király 1722/23-i országgyűlésen jóváhagyta a 103. törvénycikket, mely szerint bármely szabad embert be lehessen hívni az országba, s itt 6 évre mentességben részesüljön a közterhek alól. A földesurak telepítési megbízottai elsősorban a Felső-Rajna és a Felső-Duna vidékén jártak sikerrel. A svábok, frankok, lotharingiaiak fenyegetve érezték magukat a francia seregek pusztításaitól, s a sűrű népesség miatt megélhetési gondokkal küszködtek. Ezért hatottak a Magyarországról szállongó hírek:..."aki ott rozsot vet, búzát arat, s a szőlővesszőkön arany sarjad..."

A várdombi német családok számáról, betelepítésének idejéről pontos adat nem áll rendelkezésre.

A szájhagyomány generációkon át úgy őrizte, hogy 12 család alapította a falut és a Schwarzwald környékéről jöttek.

Egy írásos adat szerint Várdomb 1756-ban kötött szerződést, az adómentesség 6 évre szólt. Ekkor a megyében 9 község nem robotol - közöttük van Várdomb is.

Feltételezhető, hogy 1750 táján kezdődött a betelepülés és több éven át folyamatosan zajlott.

Az otthonra talált családok sok esetben értesítették a Németországban maradt rokonaikat, bíztatva őket is az áttelepülésre.

1776-ban a lakosság száma 373, nem volt még temploma sem plébániája, csupán egy harangláb 2 haranggal.

A mai templomot és a plébániát a Theresianumi Uradalom építtette 1787-ben. A templom és a plébánia, majd később az iskola építési költségeit is az uradalom fedezte. Az iskola tannyelve a német volt, csak 1895-től kezdve tanítottak magyarul is.

1860-ban egyezséggel szűnt meg az úrbériség, az elkülönítési terv szerint a faluban 106 zsellér (94 kisházas, 12 házatlan), katolikus lelkész, iskolamester és jegyző él. Összes birtokuk 280 hold, 262 négyszögöl.

A folyószabályozás, az ármentesítés után az 1895 évi mezőgazdasági felmérés adatai szerint a hasznosított terület Várdombon: 470 kh. szántó, 31 kh. rét, 11 kh. szőlő, 4 kh. kert.

A község határa nagyon kicsi volt, ezért a telepesek állandó viszálykodásban éltek a szomszédos, főként sárpilisi földtulajdonosokkal. Életüket nagy mértékben meghatározta a tény, hogy kis területen, önellátásra berendezkedve kellett fenntartani magukat, családjukat.

Viszonylag egységesnek mondható faluközösségben éltek, ahol szinte magyar szó el sem hangzott, de a későbbiekben - a századfordulót közvetlenül megelőző és azt követő években is - csupán 3-4 magyar család lakott a községben.

Ez az állapot az 1930-40-es évekig fennmaradt. Az iskolában ugyan megtanulták a magyar nyelvet, de a beszélt nyelv a német volt.

Az igazán nagy változást, megrázkódtatást a második világháború okozta az addig családias békében élő faluközösségnek. Majdnem minden családban gyászoltak, volt olyan édesanya, akinek mindkét katonafia a fronton lelte halálát. Sok falubeli asszony maradt özvegyen és volt olyan gyermek, aki soha nem ismerhette meg édesapját. A templom melletti hősi emlékmű őrzi az 50 áldozat nevét.

A lakosság egy része (17 család) 1944-ben a megtorlástól félve elmenekült, nagy részüket viszont (26 családot) 1947 februárjában, további családokat 1948 augusztusában telepítettek ki. Az elmenekült és első turnusban kitelepített családok Németország különböző vidékein, és Ausztriában találtak sok megpróbáltatás után otthonra. A második turnusban elhurcolt családok Eisleben környékére kerültek. Sehol nem fogadták őket szívesen, betolakodónak, idegennek számítottak, pedig legtöbben, főleg az idősebbek csak németül tudtak. Batyuval a hátukon érkeztek és nulláról kellett kezdeniük az életet. Végigjárták szinte ugyanazt a kálváriát, melyet elődeik már egyszer átéltek, amikor Magyarországot választották új hazájuknak.

A háború utáni években teljesen megváltozott a falu addigi megszokott élete. Az elmenekült, kitelepített családok otthonaiba a Felvidékről telepítettek be magyar családokat, akik szintén nem jószántukból hagyták el ottani házaikat, de felsőbb utasításra menniük kellett. Sokan indultak útnak az ország dél-keleti szegényebb vidékeiről is, hogy megélhetést találjanak, hiszen plakátokon hirdették, hogy a kitelepített "svábok" házai, földjei ott állnak gazdára várva. Többen jöttek, mint ahányan elmentek, így 1947-ben rátelepítésre is sor került 5 ház esetében (néhány hónapig egy fedél alatt élt, egy tűzhelyen főzött, stb. a sváb család a "rátelepített" magyar családdal), s hogy ez nem ment súrlódás nélkül, azt nem nehéz elképzelni. Évek teltek el, míg barátságok fűződtek, házasságok kötődtek.

1969-től a közigazgatás terén országos körzetesítésre került sor, mely következtében közös tanács alakul Bátaszéken. A társközségek: Alsónyék, Bátaszék, Pörböly, Várdomb.

A Magyarországon 1991-ben bekövetkezett átalakulás után Várdomb visszakapja önállóságát, önkormányzat alakul.

1995 novemberében választást követően Német Nemzetiségi Kisebbségi Önkormányzat alakult Várdombon. 1990-ben megkezdődött a községben a földgázvezeték-hálózat kiépítése. 1995 áprilisában a várdombi lakások zömében megszólalhattak a telefonok. 1995-re a 80-as, 90-es években épült utcák mindegyikében szilárd útburkolat épült.

Vendéglátás, információk

Idegenforgalom
Szálláslehetőség 40-45 fő részére komfortos családi házakban családokkal történő együttlakással

Látnivalók
- 15. századi török kút
- 18. századi műemléki jellegű templom, plébániaépület, ahol állandó helytörténeti kiállítás látható
- 19. századi temetői kálvária
- 19. századi festett Szent Vendel szobor

Elérhetőség
Várdomb Község Önkormányzata
7146 Várdomb, Kossuth L. u. 117.
Tel: 430-375
Fax: 430-375
Web: www.vardomb.hu
E-mail: vardomb7146@freemail.hu

 






Min. felbontás: 1024 x 768 | Design: Civertan Bt.
MAGYAR LIMES SZÖVETSÉG | LIMES TÖRTÉNET
TÉRKÉP | LEXIKON | KÉPTÁR | TELEPÜLÉSEK:  [1]  [2]
PANNONIA BELSŐ TELEPÜLÉSEI | MÚZEUMOK | EGYESÜLETEK
PROGRAMOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | HÍREK, AKTUALÍTÁSOK | ÍRJON NEKÜNK!